Azon gondolkodtam, hogy mit is jelent ma ennek a két szervezetnek a közös hívószava: az „építőművész”. Érdemes kicsit ízlelgetni a szót: építőművész, építőművészet. Keresem a fogalom hangulatát. Régies? patetikus? üres? tiszteletet sugárzó? befogadó? valamilyen többletjelentést hordozó? összefoglaló? Tudjuk, hogy egykor – talán a múlt század közepéig - volt a klasszikus műveltségű építőművész, aztán jött a modernizmus és a mérnököket irányító karmester-építész ideája. De mi van ma? Szerintem minden jelenlevő jól ismeri a tervezésnek azt az összetéveszthetetlen, titokban zajló, magányos stádiumát, amikor már nagyjából összeállt a térprogram, a helyszín fel van térképezve, az előzmények és a jogi háttér pipa, az internetről ömlenek a szóba jöhető minták, és akkor, bizonytalanul, elalvás előtt és ébredés után fejben, aztán értekezlet alatt mindenféle ákom-bákom asztali firkákon, vagy a virtuális térben elkezd az ember - úgymond – „tervezni”. Vérmérséklettől, habitustól, készségektől függően. Emlékképeket, torz mintázatokat és forma-csírákat pakolgat magában folyamatosan jobbról balra, balról jobbra. Lehet az kis nyaraló, nagy irodaház vagy hatalmas épület-komplexum, lehet egy egész város beépítése vagy egy minimális belsőépítészeti feladat, egy bejárati ajtó részlete vagy egy különös gyártási technológia elrendezése, emlékezet és képzelet egymást vonzó-taszító gravitációja lázas állapotot eredményez. Ezt nem nagyon lehet tanítani. Mindig rengeteg szó van a tervezés előzményeiről, az input-ról, és az eredményekről, a termékről, a házról, az outputról, de hogy mi történik közben, az építészeti tervezés „fekete dobozában”, a formaadás gyötrelmes-mágikus pillanataiban, az építészeti történet-mesélés labirintusában, arról kevés szó esik.
Emlékszem, az egyetem alatt egyáltalán nem állt össze nálam a kép, de még utána is sokáig inkább csak majmoltam a koncipiálást. Úgy csináltam, mintha tudnám, de igazából nem tudtam. Túl sok mindenre kell egyszerre gondolni. Nagyon akartam tudni, hogy hogyan kell jól tervezni, és lassan kezdett belül megszólalni. Ezt a belső hangot keresem azóta is mindenkiben. A produktumnál is jobban érdekel a gondolkodás, a képzelet munkája, az építészeti lehetőségek világa.
Persze a megépült épület aztán mindent visz. Egyetlen pillanat alatt igazol vagy cáfol. Vagy is-is. De a mai bonyolult házakat sokszor nagy és összetett teamek tervezik, sok-sok ötletet, gondolatot adva össze bennük.
Azt szeretném, hogy a jó házakat számba véve szövetségünk belülről, az építészeti gondolat felől határozná meg magát és ezeket az építészeti gondolkodókat neveznénk építőművészeknek.
Linkek a tartalomhoz.
Rövid link küldése e-mailben.
QR kód a tartalomhoz
