Két koporsó mellett állunk megrendülten, mert Kiss István, a sportépítészet nemzetközi hírű, kitűnő képviselője,
sokunk kedves barátja, felesége - Szentirami Márta - halála után, örökre lehunyta a szemét.
A gondviselő Isten úgy határozott, hogy akik hűségesen fogták egymás kezét az életben, azok együtt lépjenek ki ebből a földi világból és folytassák kijelölt útjukat együtt, tovább az örökkévalóságban. Búcsúzom Tőlük összetört szívű családjuk nevében, akik közül talán a legnagyobb vesztes a rajongásig szeretett kis unokájuk. Ő azt a rendkívüli szeretetet, amit a Nagyszülőktől kapott, az örökké pótolhatatlan hiányként marad meg a lelkében. Búcsúzom családom és annak az alkotó közösségnek a nevében, amelynek Kiss István élete végéig tagja volt. Búcsúzom a Középület Tervező Vállalat nevében, ahol munkás életük jelentős részét együtt töltötték. Búcsúzom a Magyar Építőművészek Szövetsége nevében, amelynek hazai és nemzetközi munkájában a sportépítészet területén Kiss István évtizedeken át kimagasló munkát végzett. Búcsúzom a Magyar Építész Kamara nevében, ahol Kiss István rendkívüli szakmai tudásával és emberi tartásával, például szolgált több építész generáció számára. Mindannyiunk számára egyértelmű, hogy Kiss Istvánban egy kimagasló szellemi és fizikai képességekkel rendelkező építészt veszítettünk el. Élete tele volt sorsfordító küzdelmekkel, ezért a küzdés életelemévé vált. A küzdelmet a betegségek, a megpróbáltatások, a tragédiák ellenére soha nem adta fel. Küzdelmei már ifjú korában megkezdődtek. Gyulai gimnazistaként országos középiskolás atlétikai bajnokságaitól egyenesen vezetett az út a Magyar Testnevelési Főiskolára, ahol 1947-ben sikeresen, kitűnő minősítésű tanári oklevelet szerzett. A kommunista diktatúra nem engedte tanítani: "alkalmatlan a magyar ifjúság nevelésére", állapították meg a hatalom bitorlói. Ekkor jelentkezett a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karára, ahol kiváló, becsületes tanárok, a történtek ellenére felvették, és sikeresen diplomázott 1951-ben. Közben kiváló sporteredményeket ért el. 1948-ban országos csúcsot állított fel tízpróbában, amit csak 12 év múlva 1961-ben szárnyaltak túl. Egyetemi tanulmányai idején súlyos tüdőtuberkulózisban megbetegedett, így sport pályafutását 1949-ben befejezte. Építész pályafutása leírhatatlanul gazdag, e helyt felsorolhatatlan. A KÖZTI-ben több mint félszáz jelentős középületet tervezett. Többek között : Megyei Könyvtár, Termálfürdő és Fedett uszoda Kaposvár, 400 ágyas gyógyüdülő Gyula, Bessenyei György Tanárképző Főiskola és kollégiumok játékcsarnokkal Nyíregyháza, Budapest Sportcsarnok. Hazai tevékenysége mellett az Építészek Nemzetközi Szövetségében (UIA) is sikeresen képviselte országunkat több évtizeden keresztül. Nemzetközi sportszervezetek kérték fel előadások tartására, bíráló bizottságokban való részvételre, több jelentős európai tervezési előírás, szabvány elkészítésére. A magyar iskolaépítés is sokat köszönhet Neki, mert az 1965-66-ban, az Egyesült Királyságban, az USA-ban és Mexikóban lebonyolított UNESCO tanulmányútja után, tapasztalataival segítette a hazai nevelés, oktatás ügyét. Szakirodalmi tevékenységét több mint 100 cikk, tanulmány őrzi örökre.
Élete főművét, a Budapest Sportcsarnokot, 1980-81-ben tervezte. Ez az épület bűnös gondatlanság miatt, 1999. december 15-én leégett. Ezt a megrendítő, tragikus csapást csak egészen kivételes képességű építész viselte volna el, hogy szellemileg, fizikailag ne rokkanjon bele. Ő ezt a súlyos csapást is kibírta, túlélte. Tevékenységét a szakma igyekezett elismerni. 1967-ben Ybl Miklós Díjat, 1982-ben Munka Érdemrend Arany Fokozatot, 1994-ben OTSH (Országos Testnevelési és Sporthivatal) emlékérmet kapott. 1997-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán megszerezte a legmagasabb szakmai minősítést, a DLA (Doctor of Liberal Arts) mesterfokozatot.
Tisztelt Gyászolók !
A fenti vázlatos felsorolásból is látszik, hogy egy rendkívüli képességű, kiváló építészt veszítettünk el.
Kedves Márti és Pista !
A jó Isten adjon Nektek békét, nyugalmat, örökkévaló mennyei utatok során. Isten Veletek!
Budapest. 2011. október 14.
Elhangzott:2011. október 14-én a Farkasréti temetőben
Linkek a tartalomhoz.
Rövid link küldése e-mailben.
QR kód a tartalomhoz
