2012.04.21

A műemlékvédelemért Forster Gyula-díjban minden évben három, a műemlékvédelem területén kimagasló szakmai tevékenységet folytató szakember részesülhet.

Míg a műemlékek megőrzése terén jelentős érdemeket szerzett hat nem szakmabeli személy vagy szervezet A műemlékvédelemért Forster Gyula-emlékérmet kaphat.
 
A régészeti örökségért Schönvisner István-díj évenként annak a két szakembernek adományozható, akik a régészeti örökség védelme területén fejtettek ki kiemelkedő szakmai tevékenységet. A régészeti örökségért Schönvisner István-emlékérmet pedig négy olyan szakmán kívüli személy, szervezet kaphatja, akik a régészeti örökségemlékek megőrzése során szereztek jelentős érdemeket.

A díjakat és érmeket a nemzeti erőforrás miniszter, Dr. Réthelyi Miklós ebben az évben az április 20-án tartott rendezvényen adja át.

Az idei év kitüntetettjei:

A nemzeti erőforrás miniszter, dr. Réthelyi Miklós Forster Gyula-díjban részesíti Gyulaváriné Lovassy Klára közlekedésmérnököt, a Magyar Építészeti Múzeum nyugalmazott igazgatóját örökségvédelmi szakmai és társadalmi szervező tevékenységéért.

Az építészet és az örökségvédelem iránti odaadás végigkísérte egész pályafutását. Szűkebb pátriája, Veszprém örökségvédő igyekezetének motorja. Hatalmas energiájának és kitartásának köszönhető – többek között – a veszprémi vasbeton völgyhíd tudományos igényű feldolgozása és publikálása. Pályája kiemelkedő része a Magyar Építőipari Múzeum magas színvonalú szakmai vezetése, minden dologi, adminisztratív és anyagi nehézség ellenére.

Nevéhez számos kiállítás és szakmai rendezvény kötődik. Fontosnak tartotta az építőipari tanuló ifjúság bevonását az örökségvédelembe, melynek eredménye a Juta-pusztai cselédtemető és a veszprémi izraelita temető rendbetétele. Messzire nyúló szakmai kapcsolatainak köszönhető, hogy múzeuma bekerült nemzetközi katalógusokba és hogy a hazai szakmai kutatások eredményeit nemzetközi konferenciákon ismertethette. Alapító tagja a Műemléki Kutatás és Kézművesség hálózata - Porta Speciosa Egyesületnek.

Pazár Béla Ybl-díjas építésznek, elismerve több évtizedes kimagasló szakmai színvonalú munkáját valamint elkötelezettségét az építészeti értékek megőrzése iránt, amely a műemléki helyreállításoknál jutott kifejezésre.

Évtizedek óta a magyar építészet élvonalában alkot munkatársaival kisebb-nagyobb alkotóközösségben. Az elmúlt időszakban kiemelkedően jelentős műemlékek helyreállítását tervezte. Nevéhez fűződik a budavári Sándor-palota, a sopronbánfalvai volt karmelita kolostor helyreállítása és a Zeneakadémia helyreállításának tervezése. Műemlék-helyreállításainál a rendeltetésből kiindulva a régi és új magas fokú harmóniája jelenik meg. Generációjának és az egész magyar építész szakmának egyik legműveltebb építésze, akinek gondolkodásában az értékközpontúság  szorosan összefügg az értékvédelmi szempontok sokrétűen megnyilvánuló érvényesítésével, s ezt nemzetközi szinten is megjelenő publikációi és előadásai mellett oktatói tevékenysége is messzemenően tükröz.

Ivicsics Péter okleveles építészmérnök, műemléki szakmérnök számára három évtizedes kiváló területi felügyelői munkájáért, az örökség megmentése érdekében kifejtett magas színvonalú, felelősségteljes szakmai és tudományos munkásságáért.

1982-2011-ig a Országos Műemléki Felügyelőség és jogutódai, majd 2012-ig a Vas Megyei Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Iroda munkatársa. Nemcsak munkája, hivatása és élete is a műemléki értékek megőrzése, megvédése. Munkájában szigorú és következetes. Olyan szakember, aki tisztában van azzal, hogy az örökségvédelem és a tulajdonosok között feszülő érdekellentét feloldása nem a szakmai szempontok elvtelen feladását jelenti. Vas megye jó néhány műemléke, műemléki együttese, települése őrizte meg értékeit, egyedi arcát, újult meg következetes helytállásának köszönhetően.
Kezdeményezője volt olyan nehéz feladatoknak, mint a körmendi kastélyegyüttes műemléki helyreállítása, a kőszegi  vár és a belvárosi Jurisics tér megújítása.
Egyike azoknak, akik a kezdetektől fogva részt vesznek a tudományos és ismeretterjesztő munkában is.

A régészeti örökségért Schönvisner István-díjat kapott

Dr. Miklós Zsuzsa régész, a történelem kandidátusának, több mint három évtizedes pályafutása során elért kiemelkedő tudományos eredményeiért, a régészeti örökségvédelmet alakító, a magyar középkori régészetet feldolgozó kutatási munkájáért.

A magyar középkori régészet kiemelkedő egyénisége, akinek tevékenysége a régészeti topográfiai kutatásban, a falvak és mezővárosok régészetében nemzetközi szintű, kimagasló jelentőségű. A várak kutatása és topográfiai felmérése, illetve a légirégészet terén rendkívül fontos, iskolateremtő értékű a munkássága. Önzetlen szakmai munkája mellett folyamatosan nagy figyelmet fordít az általa kutatott lelőhelyek és leletek örökségvédelmi problémáira, a restaurálás, a dokumentálás, a leltározás és a szakszerű tárolás, bemutatás érdekében. Tanulmányai és könyvei a magyar középkori régészet megkerülhetetlen szakmunkái, amelyek erősítették a magyar régészeti örökségvédelem potenciálját a kutatás területén.

Szőke Béla Miklós, az MTA Régészeti Intézete kandidátusának a Dunántúl Karoling-kori történetének és régészetének területén végzett úttörő jelentőségű tudományos munkájáért. A zalavári IX. századi hatalmi központ régészeti feltárásáért, a feltárt leletanyag szakszerű nyilvántartásáért és folyamatos műemléki bemutatásáért

Szakterülete az avar kor, a Karoling-kor, a honfoglalás és a kora Árpád-kor régészete. Egyik vezetője a Kis-Balaton területén folytatott ásatásoknak. Munkatársával feltárta és feldolgozta Pusztaszentlászló Árpád-kori temetőjét. 10 éve tart rendszeresen szaktárgyi segédtudományi órákat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Munkásságát a hazai és a nemzetközi kutatás egyaránt nagyra értékeli, ezt igazolják rendszeres nemzetközi konferencia-meghívásai és ösztöndíjai is.

Forster Gyula-emlékérmet kapott:

Csilléry Béla, a MÁV ZRt. Szombathelyi Pályavasúti Területi Központ vezetője a vasúti műemlékek fenntartásában, működtetésében és eredeti jellegük megőrzésében betöltött jelentős szerepéért.

Közel 40 éves pályafutása során a MÁV Szombathelyi Igazgatósága területén az épületek, berendezések építését, felújítását, karbantartását irányította, felügyelte. Munkája során mindig kiemelten fontosnak tartotta a vasútállomások, megállóhelyek eredeti építészeti sajátságainak megőrzését, természetesen hangsúlyt helyezve a mai, korszerű igények kielégítésére is.

Mindent megtett azért, hogy a gyakran leromlott állapotú épületek felújítására olyan vállalkozót keressen és találjon, aki nemcsak a felújításban, de a megóvásban, az épület működtetésében is szerepet vállal. A  szombathelyi MÁV Igazgatóság házi múzeumának vezetője, egyben legnagyobb gyűjtője.

Horváth Ákos református lelkipásztornak, orvosmérnöknek az Ágoston Sándor Alapítvány képviselőjének, a határon túli elsősorban erdélyi vonatkozású műemlékek állagmegóvásáért, fenntartásáért tett lelkiismeretes, önfeláldozó, helyi közösségek identitását erősítő munkájáért

Az Ágoston Sándor Alapítvány keretében 2004 óta szervez határon túli magyar műemlékek állagmegóvására, fenntartására irányuló akciókat. Az Alapítvány elsősorban olyan műemlékekre figyel, amelyeket tulajdonosai vagy használói önerőből  nem tudnak fenntartani, megőrizni. A hiteles műemléki szempontokat előtérbe helyező munkába a helyi közösségeket vonja be, így a személyes közreműködés erejével hozzájárulva az épületek fennmaradásához.  Az Alapítvány évente más és más helyszínen vállal áldozatkész, fontos és sikeres munkát.

dr. Kovács Erzsébet okleveles építészmérnököt, műemlékvédelmi szakmérnököt a műemlékvédelem hazai és nemzetközi népszerűsítésében kifejtett több évtizedes magas színvonalú szakmai és társadalmi munkásságáért.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága tagjaként évtizedek óta veszi ki részét a műemlékekért tevékenykedő civil szervezet munkájából, vezetőségi tagként és – majd kilenc éven át – az ICOMOS alelnökeként. Aktív tagja az ICOMOS Turisztikai Szakbizottságának, Magyarországon ő szervezte meg a nemzeti szakbizottságot. Különös érdeme van a jelenleg Román András nevét viselő Egri Nyári Egyetem szervezésében, programjának kialakításában, a Nyári Egyetem és az Országos Műemléki Konferencia összefoglaló köteteinek szerkesztésében.  A Porta Speciosa Egyesület tagjaként részt vett az építőipari szakközépiskolák műemlékvédelmi technikusi szakképzésének szervezésében, a Városvédő Egyesület számára számos kiadványt szerkesztett.

Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter Forster Gyula-emlékérmet adományoz Laki Lukács László könyvtáros-népművelőnek, nyugalmazott könyvtár- és múzeumigazgatónak, Észak-Borsod, a Bódva-mente illetve a Galyaság épített-, tárgyi- és szellemi örökségvédelme kiemelkedő alakjának, a honismereti mozgalom emblematikus személyiségének.

Örökségvédelmi munkásságának kiemelkedő alkotása a Borsodi Tájház, amely a Bódva-völgy kulturális központja lett. A főépülethez három értékes és védelemre méltó épületet csatolt, ily módon az utcarészlet eredeti képét visszaállítva. A tájház berendezése és páratlan gyűjteményének létrehozása szintén az ő érdeme.
Az országos védettségű, államalapítás kori földvár ásatásainak is állandó munkatársa, segítője volt. Kutatásainak egyik fő vonulata Felső-Borsod, a Bódva-mente, a Galyaság kistáj épített örökségének megismerése, dokumentálása, közzététele. Egyik legtöbbet gyűjtött témája a népi építészet, ezen belül is a kisnemesi építészet. Foglalkozott az észak-borsodi és csereháti települések temetői örökségi értékeinek dokumentálásával, megmentésével is. Hangácson létrehozta a Szatmári Király György Egyháztörténeti Múzeumot, amely a Sárospataki Református Kollégium Gyűjteményének része.

Részt vesz az edelényi L’Huilier-Coburg-kastély rekonstrukciós háttérmunkáiban, vezeti a Kastély Baráti Körét, kutat és gyűjt a létrehozandó kiállításhoz.

Mészáros Zsuzsanna művészettörténet tanárnak, múzeumpedagógusnak évtizedek óta tartó elkötelezett munkájáért, a Munkácsy Mihály Emlékház működtetéséért és a térség épített örökségének megismertetését célzó  rendezvények megszervezéséért.

Kezdetben részmunkaidőben, majd 2001 óta főállásban látja el a békéscsabai Munkácsy Mihály Emlékház szakmai feladatait; koordinálja az intézmény tevékenységét, gondozza és fejleszti a kiállított anyagot, olykor kiemelt tárlatvezetési feladatokat lát el. A Munkácsy Emlékház elsők között csatlakozott az Örökségvédelmi Napokhoz. Minden évben „Örökségünk Őrei”  címmel nyári tábort szervez gyerekeknek. 2002 óta minden évben megrendezi a műemlékek múltját és jelenét, hasznosításuk lehetőségeit kutató „Kisnemesi Otthonok Országos Találkozóját”.

Miniszter Úr – az örökség védelme érdekében kifejtett magas színvonalú és önzetlen áldozatvállalásukért, az örökség védelme érdekében kifejtett társadalmi mozgalmat szervező tevékenységükért Forster Gyula-emlékérmet adományoz Verasztó Lajos és Hencsei Kálmán műemlék tulajdonosoknak.

Közhelynek számít, hogy az örökségvédelem elképzelhetetlen az elkötelezett polgárok nélkül. A Király utcai kétszáz éves, műemléki védettséget élvező copf palota az örökségi szemléletet mindenekfölött szem előtt tartó felújítása példáját adja tulajdonos és műemlékvédelmi hatóság ideális összhangjának, a közös munka lehetőségének, kiteljesedésének. A pusztulásnak indult, apró lakásokra felszabdalt épület ma újra eredeti pompájában fogadja lakóit, a benne működő nyelviskola diákjait, a kávézó, a virágbolt vendégeket. A két tulajdonos a teljes műemléki rehabilitás igényével fogott munkához, s aszerint fejezi is be úgy, hogy közben saját kétkezi munkájukat, s a családi összefogást  is dicséri az eredmény.
Már ez is figyelemreméltó és elismerendő teljesítmény lenne, ám itt nem álltak meg. Szót emeltek és társadalmi összefogást szerveznek kerületük egyéb műemléki védettségű épületeiért, és belevágtak a Zala megyei Bezeréd kápolnájának felújításába.

A régészeti örökségért Schönvisner István–emlékérmet kapott

Dr. Kacsó Károly régész-muzeológusnak, a Kárpát-medence bronzkori kutatásainak meghatározó személyiségének tudományos munkásságáért és jelentős tudományszervező tevékenységéért

A 60-as évektől kezdve nyugdíjazásáig a nagybányai múzeum dolgozójaként szervezte meg a régió kulcslelőhelyeit érintő példaértékű ásatási és kutatási tevékenységét. Munkásságának gerincét az északkelet-erdélyi térség bronzkorának felfedezése és bemutatása jelenti, de kiemelkedő helytörténeti és tudománytörténeti munkássága is. Kutatási eredményeit romániai és magyarországi publikációi mellett számos neves nyugat-európai régészeti folyóiratban tette közzé.
Több sikeres kiállítása közül kiemelkedik az északkelet-erdélyi bronzkort bemutató ma is látogatható kiállítása Nagybányán. A 90-es évek közepétől több nemzetközi konferenciát szervezett, amelyek előadásait színvonalasan megszerkesztett kötetekben tett közzé.

Hajdú Jánosnak, Paks város polgármesterének a város és környéke helytörténetének kutatásához, régészeti lelőhelyeinek feltárásához és ismertté tételéhez nyújtott sokrétű és jelentős támogatásáért.

Paks Város Önkormányzata az 1980-as évektől kezdve folyamatosan támogatta a hozzátartozó Dunakömlődön lévő római katonai tábor feltárását. 1993-ban részben az itt előkerült leletanyag bemutatására megalapította a Városi Múzeumot, amelynek kiegyensúlyozott működését és fejlesztését azóta is biztosítja a múzeumhoz csatolt Paksi képtárral együtt.

2003-ban az önkormányzat kezdeményezésére indultak meg Lussonium területén a műemléki helyreállítási munkálatok. Azóta szinte minden évben különböző mértékű fejlesztések történtek a területen. Ezek során létrejött Tolna megye egyetlen római kori romkertje. A Danube Limes – UNESCO World Heritage projekt keretében Paks városa a Dunakömlődön található ókori erődítmény régészeti feltárását, a terület turisztikai látogatottságának fellendítését szerette volna elérni, mintegy jó gyakorlatként bemutatva a leendő római kori világörökségi helyszín hasznosításának és fejlesztésének magyarországi példáját.

Tóth Zoltán vállalkozónak, Kelet-Magyarország régészeti öröksége feltárásánál megnyilvánuló példaértékű hozzáállásáért.

Földmunkagépes vállalkozóként az 1990-es évek közepén került kapcsolatba a régészeti örökségvédelemmel. Kezdetben lakhelye szűkebb környékének régészeti emlékeivel foglalkozott önkéntesként. Később ez a felelősségteljes szerepvállalás egyre tudatosabbá vált. A régészek az egyik legkíméletesebb és legprecízebb vállalkozóként ismerik cégét. Kényes lelőhelyeken máig személyes irányításával dolgoznak emberei. Szociális érzékenysége is figyelemreméltó: kétkezi munkásainak zöme a hajdú-bihari és a nyírségi régió hátrányos helyzetű közösségeiből került ki. A gyakran esélytelen, nehéz sorsú embereket képes volt motiválni és a tartós munkalehetőség megteremtésével éveken át közösségben foglalkoztatni, miközben még a régészet iránt is felkeltette érdeklődésüket.

T. Bruder Katalin Ferenczy Noémi-díjas restaurátornak kiemelkedő és példamutató munkásságáért, amelyet a magyar múlt emlékeinek megmentéséért megőrzéséért valamint az utánpótlás nevelésében fejtett ki

1961-től több, mint 45 évig dolgozott a Magyar Nemzeti Múzeum Restaurátori, később Műtárgyvédelmi Főosztályán. Fő munkaterülete a fémtárgyak konzerválása, restaurálása illetve nemes másolatok készítése. Folyamatosan képezte magát, új és régi technikák segítségével mentette nemcsak az új ásatások anyagait, hanem a régebben konzervált tárgyakat is.
Hazai és külföldi kiállításokon látható munkái közül megemlítendő a Seuso kincshez köthető, korábban háromlábú asztalként restaurált ún. „tripos” új összeállítása immáron négylábú, kerek tálat tartó asztalként. Tehetségét, tudását nemcsak a megmentett tárgyak őrzik, hanem tanítványai és utódai is, akiket nagy számban oktatott és oktat ma is a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó restaurátorképzés keretében. Szakmai eredményeit rendszeresen közölte műtárgyvédelmi szaklapokban.

Utolsó módosítás: 2012.04.21 07:32