Turányi Gábor, a magyar építésztársadalom ikonikus alakja váratlan hírtelenséggel eltávozott.
Megrendülten keressük gondolatainkat, rendezzük érzéseinket, hiszen személyisége, emberi és szakmai jelenléte nélkül az elmúlt évtizedekben szinte elképzelhetetlen volt magyar építészeti történésekről beszélni. Szakmai tevékenysége generációkra hatott, a nála idősebbek kíváncsi csodálattal támogatták és igyekeztek megérteni őt, korosztálya figyelte, és megkerülhetetlen igazodási pontként helyezte el saját szakmai hálózatában, a nála fiatalabbak sokasága irányokat kijelölő mesterként tekintett rá. Ezekben az évtizedekben senki sem tudta az Építészet éthoszát nála szebben, hitelesebben közvetíteni a világ felé. Munkái rendre a szakmai érdeklődés középpontjába kerültek, csodáltuk, vitattuk, követtük őket, ezeken a szirteken megkapaszkodtunk, majd tovább rugaszkodtunk. Nem voltak ezek a munkák mindíg hibátlanok, vagy bírálhatatlanok, sőt nemegyszer esendőek voltak, de mindíg lényegi építészeti gondolatokat közvetítettek, mindíg a minőségi építészet jegyében születtek. Volt stílusuk, de mégsem a stílus volt bennük a legfontosabb, hanem valami sokkal fontosabb, lényegibb szubsztancia, melynek feltérképezésével, megragadásával a maga poétikus módján Gábor egész életében dolgozott.
Így születhettek ennek a hosszú utat bejárt építésznek a kultikussá váló darabjai, az orsó utcai társasház, a badacsonytomaji oktatási és üdülési központ, az óbudai plébánia kicsi épülete, az Asbóth utca-Károly körút közti irodaház, a visegrádi erdei iskola épületegyüttese, a Pataki-villa, a herendi porcelánmanufaktúra fogadóépülete, a Roosvelt téri irodaház, az erdészeti központ épülete, a Czigler ostyaüzem ipari épülete, újabb és újabb kitűnő budai villák, a Vass cipőbolt, a Vasss-gyűjtemény, a Kopaszi gát “legényei”, a MOM-sportközpont, a Simplon-udvar lakóépülete, vagy a Jazz Loft lakópark. Valamint emlékezetesen gyönyörű rajzok, modellek, poétikus írások, személyes megszólalások.
A Kadarkútról indult fiatalember az Ybl Miklós Főiskolán, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen tanít, ezután Jurcsik Károly mellett évekig a Lakótervben dolgozik. Fiatalon feltünik sikeres pályázataival, bekerül a Mesteriskolába, ahol tovább erősödik szakmai beágyazódása, mélyebb ismeretséget köt a kor meghatározó építészeivel, kortársainak kiemelkedő kvalitású körével. Azután az ÁÉTV tervezőjévé válik, ott tervezi meg a badacsonytomaji épületegyüttest, amelyért 1984-ben, 36 évesen Ybl-díjat kap. Eközben a Budapesti Műszaki Egyetemen a Középülettervezési Tanszéken óraadóként tanít. Ebben a túlterhelt időszakban súlyosan megbetegszik, majd felépülve magántervezőként dolgozik. 1987-1989 közt a Magyar Építőművészet főszerkesztője, a lap életében ez a megújulás időszaka. 1984-2002 közt a Mesteriskola Mestere, ez akkoriban kiemelkedően fontos posztgraduális képzési lehetősége a magyar építészeknek. 1989-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára lesz, ahol évtizedekre az oktatás meghatározó tanáregyéniségévé válik, 2002-2004 közt az Építészeti Tanszék vezetője, 2009-2017-ig a MOME Doktoriskoláján az Építőművészeti szakirány vezetője.
Itt, a MOME-n teljesedik ki a Tanító Építész alakja, Turányi generációk meghatározó, iránymutató, mesterévé válik. Idős korára Professzor Emeritusként tér vissza első alma-máteréhez, a SZIE Ybl-Miklós Építéstudományi Karára, ahol diákok és tanárok megbecsülése és szeretete övezte. Személyisége alkalmassá tette arra, hogy több szakmai körrel is érintkezzen, egymástól távolságot tartó szellemi köröknek is megbecsült tagja tudott lenni, ezzel kapcsolatokat építeni, fenntartani. Tagja volt a Széchényi Művészeti Akadémiának később a Magyar Művészeti Akadémiának is.
Mind alkotó építészként, mind tanító építészként Turányi Gábor a magyar építészet történetének kiemelkedő, ikonikus alakja, akitől most búcsúznunk kell, de akinek emlékét megőrizzük, szellemi örökségét ápoljuk.
Linkek a tartalomhoz.
Rövid link küldése e-mailben.
QR kód a tartalomhoz
